1901. februárjának közepére a csapat már 8 alkalommal is vereséget szenvedett a bajnokságban és 31 gólt kapott, úgy tűnt csak vágyálom marad a csapat bajnoki címe. Tizenkét mérkőzés volt hátra, ebből csapatunk kilencet megnyert és három meccsen döntetlent játszott, ami azt jelentette, hogy a bajnoki cím a miénk lett. Itt olvashatjátok el, hogy ez miként történt meg…

Nyolc évvel az után, hogy a Liverpool benevezett a Football League-be, a csapat a csúcsra ért, ami azt jelentette, hogy az 1900-01-es szezon Angol bajnoka nem más, mint a Liverpool Football Club. Ez a siker megalapozta az ez után sikeresen tevékenykedő anfieldi generációkat.

A siker már akkor várható volt, mikor a csapat élére a legendás Tom Watson került 1896-ban. Az első nagy igazolása Alex Raisbeck volt, aki Watson után két évvel került a csapathoz. A későbbi bajnokcsapat egyértelműen köré épült.

Alex Raisbeck (csapatkapitány)

Raisbeck példa értékű volt a csapat többi tagja számára, mögötte megbízható kapuvédőnk volt Bill Perkins személyében, a védelemben ott volt még a Skót válogatott Billy Dunlop, a csapat gólvágója Sam Raybould volt, míg a középpályán Jack Cox nyújtott remek teljesítményt. Ezekkel a játékosokkal felálló csapatot sokan az addigi legfélelmetesebbnek tartották.

Ez az úgynevezett kapufa-bajusz (angolul handlebar moustache) korszaka volt, amikor a Liverpool játékosai még vonattal, vagy lovakkal húzott kocsikkal jártak az idegenbeli meccsekre. Az Anfielden még csak 20 ezer körüli volt a nézőszám, és a pálya füves részein hét közben kecskék legeltek, az újságok pedig Viktoria királynő uralkodásának végével és a Dél-Afrikában zajló háborúval voltak tele.

Robertson(’10) , Satterthwaite(’29) és Raybould(’80) góljaival a Liverpool magabiztosan nyerte a szezonnyitót a Blackburn Rovers legyőzésével 1900. szeptember elsején az Anfielden 20 ezer néző szeme láttára. Az akkori kezdőcsapat: Bill Perkins, John Robertson, Billy Dunlop, Charlie Wilson, Alex Raisbeck, Wlliam Goldie, Jack Cox, John Walker, Sam Raybould, Charles Satterthwaite, Tom Robertson.  Érdekesség az, hogy ezen a meccsen debütált a vezetést jelentő gólunk szerzője John Robertson.

A következő meccsen egy héttel később a mieink legyőzték a Stoke City csapatát is a Victoria Groundon, majd a bajnokság legnagyobb liverpooli győzelmét jelentő meccsen a West Brom ellen 5-0-ra nyert Tom Watson legénysége és ezzel a csapat remek kezdést tudhatott maga mögött. Igaz ekkor még nem vezette a tabellát, mert az Aston Villa több meccset játszott és így több pontot szerezve tanyázott a tabella élén.

A csatár Sam Raybould, és Tommy Robertson az első három meccsen egyaránt gólt szerzett, majd a negyedik meccsen a Goodison Parkban, a Mersey-parti derbin Sam ismét betalált, de ez az egyetlen gól, csak az 1-1-es döntetlenre volt elég. Gólját a 46. percben szerezte és ezzel egyenlített ki és ezzel a döntetlennel a csapat 100 százalékos teljesítménye a végéhez ért.

A következő héten a bajnokság nagy esélyese, a Sunderland érkezett az Anfieldre és sajnálatos módon siekrült elvinniük mind a három pontot, ami az első bajnoki vereségét jelentette csapatunkat. Watsonnak ez a vereség keserű volt, hisz korábbi csapata múlta felül az övét, de szerencsére ő volt az, aki a szezon végén nevetett.

Notts County és a Wolves is legyőzte a Liverpoolt és egy időre úgy tűnt a Liverpool nem számít már esélyesnek a bajnoki címre. Ám a csapatnak sikerült felállnia és a Wolves elleni vereség után 5-1-re verték hazai pályán az Aston Villa-t.

A bátorító teljesítmény ellenére a csapat csak szenvedett a következő hetekben és rövid időn belül mind a két sheffieldi – a Wednesday és a United – csapat ellen vereséget szenvedett. Talán kicsit növelte a csapat önbizalmát a 4-3-as siker a Manchester City ellen.

Az évfordulóra már a legtöbb optimista Liverpool szurkoló is úgy vélte, hogy a bajnoki cím már elérhetetlen távolságban van, habár az új század 3-1-es győzelemmel indult a Stoke ellen. Sajnos később az Everton és a Bolton is felülmúlta csapatunkat és úgy tűnt, hogy a legmerészebb álmodozók bajnoki reménye is szertefoszlott.


Február közepére a Liverpool a 8. helyen állt, kilenc ponttal a tabellát vezető Nottingham Forest mögött. De, ami a későbbi bajnokságot nyerő liverpooli csapatok védjegyévé vált, az 1900-01-es szezonban is a remek hajrának köszönhette a csapat későbbi bajnoki címet.

1901. február 23-án Watson régi csapata stadionjába utazott a Roker Parkba és a csapat Jack Cox góljával elhozta a sokat jelentő 3 pontot és ez a meccs volt a kezdete a bajnokság végéig tartó veretlen sorozatnak. Nem csoda, hogy a meccs után Watson elégedett arcán széles mosollyal tért haza.


A Wolves(1-0), a Villa(2-0) és a Newcastle(3-0) is fejet hajtott a Liverpool előtt és így a vörösök ismét a tabella teteje felé vették az irányt. Az akkori második helyezett Notts County ellen életbevágóan fontos volt a győzelem, amit Raybould 75. percben szerzett gólja biztosított be.

Ezzel a gyõzelemmel a csapat felzárkózott 5 pontra az új listavezetõ Sunderland mögé úgy, hogy a vörösök három meccsel kevesebbet játszottak és a liverpooliak vörös fele ismét joggal bizakodhatott.

A Sheffield United felett aratott győzelem, amiben Raybouldnak ismét nagy szerepe volt, hisz gólt szerzett a mérkőzés 17. percében, 3 perccel később Satterthwaite beállította a 2-0-ás végeredményt.

A még mindig versenyben lévő Nottingham Forest látogatott az Anfieldre. Ez volt a bajnokság utolsó meccse hazai pályán, ám Cox és Goldie góljai után a nottinghamiek bajnoki reményei elszálltak.

A Sunderland az utolsó meccsét három nappal elõbb játszotta a bajnokságban, mint a Liverpool. 2-0-s gyõzelmük az észak-keleti rivális Newcastle felett azt jelentette, hogy, hogy még mindig a tabella élén álltak, de csak jobb gólkülönbségüknek köszönhetõen. Így a bajnokság sorsa a Liverpool utolsó meccsén múlt, amit a West Brom ellen vívott idegenben 1901. árilis 29-én hétfõn.

Egyetlen pont elég lett volna a vörösöknek a már biztos kieső Albion ellen. Az első sípszó elhangzása után úgy küzdöttek mintha az életük múlna rajta, ám John Walker megszerezte a meccset eldöntő gólt. Igaz a West Brom a második félidőben nyomás alatt tartotta Bill Perkins kapuját, de a vörösök megúszták kapott gól nélkül és ezzel annyi pontot szereztek, ami elég volt a csapat első bajnoki győzelméhez.

Megérdemelt győzelem volt ez és tökéletes visszavágás azoknak, akik a szezon korábbi szakaszaiban leírták a Liverpoolt. Raybould zárta a góllövőlistát az élen, 16 szerzett góljával. Alex Raisbeck pedig példaértékű teljesítményt nyújtott az egész szezonban csapatkapitányként.

A szezont összefoglalva a Liverpool Echo a következőket írta: "Igazi küzdelem volt a Liverpool és a Sunderland között, a szezon utolsó pillanatáig, ám a liverpooliak nem botlottak el. 1901. január 1-én a Stoke City elleni 3-1-es győzelem után csak két alkalommal buktak el a bajnokság végéig. A Liverpool volt az egyetlen csapat, amely idegenben több gólt szerzett, mint amennyit kapott (23 rúgott/ 22 kapott gól). Ez egy remek tett.”

"Az idegenbeli meccseiken 7 alkalommal győztek és öt alkalommal döntetlent értek el, amivel 19 pontot gyűjtöttek be a 34-ből. A hazai meccseiken 36 gólt szereztek, és csak 13-at kaptak. A hazai meccsekből tizenkettőt megnyertek és két döntetlent játszottak. A Liverpool csapata szerezte a legtöbb gólt a bajnokságban, számszerint 59-et, a Sunderland kettővel kevesebbet, 57-et lőtt.”

A West Brom elleni győzelem után Anglia új bajnokai a lvierpooli Central állomsára tértek haza még azon az estén, ahol szurkolók ezrei várták őket.

A játékosok és a vezetőség végül az Anfield felé vették az irányt lovak által húzott kocsikon, majd a bajnoki serleget büszkén helyezték el az első alkalommal a vitrinben, ám szerencsére nem ez volt az utolsó alkalom.