1989. április 15. - Sheffield: A Leppings Lane End-en lévõ Hillsborough-stadionban a Liverpool-Nottingham Forest FA Kupa elõdöntõn a jegy nélküli drukkerek tömege bejutott a stadionba, de mivel hely már nem volt, a fölülrõl jövõ nyomás következtében a kerítéshez nyomódtak a már bent levõk. Kilencvenhatan meghaltak, kétszázan megsebesültek... 1993-ban Tony Bland is elhunyt, aki négy éven keresztül feküdt kómában, õ volt a kilencvenhatodik áldozat.

Több mint 25000 Liverpool szurkoló utazott el Hillsborough-ba, hogy megnézze az FA Kupa elõdöntojét a Notthingham Forest ellen. 96-an közülük sosem tértek vissza. A nap csodásan ragyogott és mindkét csapat számára ennek a napnak egy fantasztikus napnak kellett volna lennie, ehelyett egy tragikus katasztrófa napja lett.

96 Liverpool szurkolót nyomott halálra a tömeg aznap nem sokkal a kezdõrúgás után. A labdarúgás Angliában és a Liverpool Football Club soha nem lesz már újra a régi.De - könnyek közt, sálak, virágok és temetés - hihetetlen kötelékké váltak a klub és a szurkolóik közt. Játékosok, a személyzet és szurkolók az egész világból támogatták egymást a klub történelmének legnehezebb idõszakában.

John Aldridge (LFC játékos 1987-89): Ha nem futbalista lettem volna, majdnem biztos, hogy én is a lelátókról nézem a mérkõzést aznap. Ha én is szurkoló lettem voltam, biztosan nem hagytam volna ki egy Fa Kupa elodöntot foleg ha a Liverpool játszik, el kell tehát fogadnom, hogy biztosan elutaztam volna a többi szurkolóval Sheffield-be a Nottingham Forest elleni mérkõzésre. De a sors úgy hozta, hogy John Aldridge valahol máshol volt aznap. Nem a lelátókon voltam valahol hanem a játéktéren.

John Barnes (LFC játékos 1987-97): 1989. Április 15. -nek egy érdekes napnak kellett volna lennie amikor a Liverpool a Nottingham Forest ellen játszik az FA Kupa elõdöntojében a Sheffield Wednesday otthonában. Próbálok nem magára a napra gondolni, de soha nem fogom elfelejteni. Az események úgy zajlottak, mintha egy rémálom bontakozna ki.

Kenny Dalglish (LFC menedzser 1985-91): Soha nem fogom elfelejteni, hogy mi történt aznap. Nem tudok úgy Hillsborough-ra gondolna, vagy kimondani ezt a szót anélkül, hogy ne jöjjenek elõ lehangoló emlékek. Nagyon nehéz nekem Hillsborough-ról írnom, ahol a szervezõk hatalmasat hibáztak és ez 96 Liverpool szurkoló életébe került. Az emlékük élni fog bennem az életem hátralévõ részében.

Alan Hansen: A mérkõzés elso félidejében az FA Kupa elõdöntõben 1989. Április 15 -én boldogabbnak éreztem magam, mint azt elõtte reméltem. Ezelõtt kilenc hónapig nem játszottam az elsõ csapatban, mert a térdem hosszú idõre kificamodott egy barátságos mérkõzésen az Atletico Madrid ellen spanyolországban és csak négy nappal az elõdönto elött tértem vissza a sérülésembõl és játszottam a tartalék csapatban. A Liverpool szurkolói csodálatos fogadtatásban részesítettek, amikor a pályára léptem. Azokban a percekben volt három jó passzom, két hosszú passz Steve McMahon-nak és a harmadik pedig Peter Beardsely-nak, aki kapura lõtt a passzom után. Az erõnlétem miatti félelmeim egybõl elillantak. Ezek után életem legsötétebb idõszakát éltem át.

John Barnes: Én nem vettem észre, hogy bármi is helytelen lenne addig amíg néhány szurkoló be nem jött a pályára és nem kezdte el kiabáli, hogy "Emberek haltak meg ott". Azt gondoltam csak felfújták a dolgot, mint mikor a játékos a pályán azt mondja egy becsúszás után, hogy "Majdnem megöltél". Azt hittem, hogy a szurkolók csak egy kicsit összenyomták egymást. De Bruce Grobbelaar, aki a legközelebb volt a Leppings Lane lelátóhoz, gyorsan észrevette, hogy valami borzasztóan rossz és hallotta ,hogy a szurkolók sikítoznak. "Megölnek minket, Bruce, megölnek minket" Bruce odakiabált a rendezoknek, hogy csináljanak valamit.

John Aldridge: A Liverpool játékosok közül én voltam a legtávolabb attól a lelátótól ahol az eset történt. Az utolsó emlékem a mérkõzésrol az volt, hogy Peter Beardsley hatalmas kapufát lõtt.De nem sokkal ez után egy rendõr aggódó tekintettel a játékvezetohöz, Ray Lewis-hoz lépett és valamit mondott neki. Állt a játék. Emlékszem, hogy Steve Nicol mondott valamit a játékvezetõnek, de túl messze voltam tõlük ezért nem hallottam semmit. Nem tudtam mi fog történni.

John Barnes: Hat perc telt el a meccsbõl, amikor egy rendõr odafutott a játékvezetohöz, Ray Lewis-hoz és azt mondta neki, hogy állítsa le a mérkozést. Lewis beküldte a játékosokat az öltözõkbe. Az, hogy mekkora tragédia történt még mindig elképzelhetetlen volt. Azt hittük, hogy néhány szurkolót összenyomtak, de hamarosan folytatódhat a játék. Bejött a gondnok és elmondta, hogy mi a probléma. A játékvezeto is bejött az öltözõbe és azt mondta, hogy még 5 percet várjunk. Akárhányszor bejött és ezt mondta, mindig elkezdtünk melegíteni, mikor végül bejött és aztmondta: "Ez van srácok, a mérkõzésnek vége."

Kenny Dalglish: Senki nem tudta, hogy milyen mértékû a katasztrófa. Azt mondtam a játékosoknak, hogy maradjanak bent és pedig kimentem a folyosóra. Néhány szurkoló ott volt a folyosón. Azt kiáltották nekem: "Kenny, Kenny odakint meghalt néhány ember." Mint minden embernek, nekem is az volt az elsõ gondolatom, hogy a családom rendben van-e.

John Aldridge: Megerõsítették, hogy Liverpool szurkolók haltak meg miközben mi öltöztünk. Néhányan közülünk zuhanyoztak. Arra nem emlékszem, hogy én mit csináltam, annyira emlékszem, hogy John Barnes-ra néztem és könnyes volt a szeme. Csendben ült ott. Néhányan a többi játékos közül döbbenten ültek. Nem tudtam megszólalni sem, ahogy senki sem. Nyomasztó volt a csend. Általában ha a srácokkal együtt vagyunk rengeteget beszélgetünk az öltözőben, de nem most. Túl sok gondolat motoszkált a fejünkben.

John Barnes: Az összes hír, amit a balesetrol és a halálesetekrol hallottunk akkor vált valósággá, amikor hallottam, hogy Des Lynam azt mondta: "Tragédia történt Hillsborough-ban. Sok halott van." Teljesen megdermedtem. Nem hittem el. Mindenki a TV-hez fordult. Senki sem ült le és senki sem beszélt. Egy órán keresztül néztük a TV-t és senki sem szólalt meg. Sokan közülünk sírtak is. Néhány játékos azon gondolkozott, hogy kit ismerhetett a szurkolók közül akik ott voltak. Én még csak két éve voltam a Liverpool-nál és alig ismertem néhány szurkolót. A legrosszabb talán John Aldridge-nek és Steve McMahon-nak volt. Néhány játékos a felesége mellett ült még mindig szótlanul.

Kenny Dalglish: Másnap az emberek az Anfield-re jöttek. Csak tiszteletüket akarták tenni és virágokat hoztak. Peter Robson beszélt a gondnokkal és azt mondta neki, hogy nyissa ki a kaput. A Liverpool Football Club nem akarta, hogy a szurkolóinak az utcán kelljen ácsorogniuk. Ez egy nagyszeru gesztus volt. A játékosok és feleségeik úgy érezték, hogy tenniük kell valamit. Minenki az Anfield-re ment Megnyugtatta a szúrkolókat, hogy az Anfield-re mehettek, beszélhettek a játékosokkal és a feleségeikkel és ittak velük egy csésze teát. Liverpool Football Club sok ember életének a központjában állt. Az Anfield volt számukra az a hely ahova nyugodtan mehettek és volt kivel beszélgetni.

John Aldridge: Amikor a katasztrófa minden részlete kiderült és az illetve hogy 96 -an vesztették életüket. Szomorúságot éreztem az áldozatok iránt, akiknek az volt az egyetlen hibájuk, hogy rossz napot választottak arra, hogy mérkõzést nézzenek; mérkõzést ahol én is játszottam. Emlékszem, hogy a Liverpool Echo riportot készített velem, ahol én azt mondtam, hogy az sem érdekel ha soha többé nem lépek pályára és ezt komolyan is gondoltam. Még két héttel a katasztrófa után is le voltam döbbenve. A Hillsborough- ban történt dolgok nagy hatással voltak rám nagyon sokáig. Teljesen legyengített engem fizikálisan, érzelmileg és mentálisan is. Emlékszem, hogy próbáltam futni, de egyszerûen nem ment. Volt olyan idõszak, hogy az járt a fejemben, hogy lesz-e erõm újra pályára lépni. Azon gondolkodtam, hogy talán vissza kellene vonulnom. Megtanultam, hogy az élet igazából mit is jelent. És nem igazán láttam a foci fontosságát.

John Barnes: Az események Április 15-én ráébresztettek arra, hogy mi az igazán fontos az életben. A katasztrófa elõtt próbáltam mindig perspektívan nézni a dolgokat, de ami akkor történt teljesen megváltoztatta ezt. A labdarúgás elvesztette számomra jelentoségét. Hogy okozhatta a labdarúgás 96 ember halálát, amikor a szulõk elveszítették gyerekeiket és gyerekek veszítették el szüleiket? Bill Shankly mondása a fociról: "a foci nem élet és halál kérdése, sokkal több ennél" ezek után még hamisabbá vált. A foci egy játék, dicsõ tevékenység ugyan de hogy jelenthetne többet magánál az életnél?

John Aldridge: Hillsborough egy igazi tragédia volt, egy igazi tragédia igazi emberek halálával. Mindenkinek vannak rémálmai az élete folyamán, tragédiákról, katasztrófákról, de legtöbben közülük valójában nem is gondolja, hogy mi mit éltünk át. A Hillsborough tragédia elötti szezonban sérült voltam és én ezt személyes katasztrófának neveztem. De mikor tudod, hogy emberek halnak meg a közeledben, rájössz, hogy kihagyni egy vagy két meccset az egyáltalán nem katasztrófa és teljesen jelentéktelen dolog. A legtöbb ilyen dolog jelentéktelen. Ártatlanok halála, a szenvedés és az igazságtalanság amelyek az igazi katasztrófák.

Kenny Dalglish: A Sheffield Wednesday-nél felajánlották nekem a menedzseri posztot, de nem tudtam elfogadni az ajánlatot a Hillsborough-ban történtek miatt. Aki felajánlotta nekem az állást csak annyit mondott: "Erre nem is gondoltam." De mégértette, hogy nem tudnék abban a stadionban lenni megint anélkül, hogy ne az ott elhunyt emberekre gondolnék.